Kísértetek

A köztes lét tanulmányozása a szellemtudományban csak nemrégen kezdődött el. Igaz, hogy elsőnek talán Emmanuel Swedenborg kezdte kutatni azt a létformát, amit tulajdonképpen mindannyian ismerünk – amikor nem tartózkodunk ebben a fizikai létben. Negyven éves kora után tisztánlátóvá vált és megváltozott képességének tudatára való ébredése után szellemekkel kezdett társalogni. Ezek a túlvilági lények ismertették vele a túlvilág titkait. Magasrendű szellemek nyilvánultak meg neki, feltárták előtte a túlvilág ajtaját, megmagyarázták neki az ember halálutáni létének állapotát, az isteni törvényeket, a szeretet hatalmát, és szenvedő szellemeket vonultattak fel előtte. Naplót vezetett a történésekről.

A mű 354. fejezetében a következőket írja: „Megadatott nekem, hogy több művelt emberrel beszélhessek halála után, néhánnyal, akik nagynevűek voltak és írásaik révén hírnevük volt a világban, és néhánnyal, akik nem voltak olyan híresek, de elrejtett bölcsességük mégis volt”. Megállapítja továbbá, hogy: „a szellem a testi halál után nyomban tovább él.

Megtörtént többször is, hogy akit testi életében ismertem, halála után beszélhessek vele. Beszéltem néhánnyal elválásuk után két nappal, és elmondtam nekik, hogy éppen most folyik sírba tételük előkészítése, amire azt válaszolták, hogy ez helyes, mert az, ami nekik testül szolgált, azt el kell takarítani, és azt kérték, mondjam meg mindenkinek, hogy ők nem halottak, éppen úgy mint előbb, most is élnek, csak az egyik világból a másikba mentek át és nem tapasztalják, hogy valamit is elveszítettek volna.”

Magyarországon a XX. században fejlődésnek indult a spiritizmus és néhány nagynevű médium útján az érdeklődők előtt ismertté kezdtek válni az úgy nevezett szférák, a túlvilági létezés helyei. Adelma médium Ágoston nevű szellem közléseit tolmácsolta. Szerinte hét szféra létezik és az első szféra a legalsó szellemi réteg, amely az emberi testtel, a test természettörvényeivel, az ösztöni élettel van a legteljesebb mértékben összekapcsolva. Ebben a szférában a test képzete annyira teljes, annyira anyagi és sötét, hogy a benne tartózkodó szellemek alig vannak az értelemnek magasabb fokozatán, mint az álom-állapotban élő ember értelme. Ez a szféra a testi lelkek világa. A léleknek minden gondolatát és érzését az ösztönök irányítják, itt még nem találhatók a magasabb rendű szellemi törekvések. Az értelem kizárólag az önzést szolgálja és ennek értelmében a szellem nem fejleszti tovább az értelmet, mert az, az életet még kellemesnek és kívánatosnak látja. A lélek minden törekvése oda irányul tehát, hogy az élet javait csak a maga részére megszerezze és a legteljesebb mértékben kihasználhassa.

Ebben a szférában az érzések nyersek, durvák, benne a harag, a bosszú, az erőszak, a kegyetlenség, a testiség és az anyag imádása a jellemző, a szféra lakói gőgösek, dacos lelkek. Mivel pedig ilyen természetű lelkek együtt nem boldogíthatják egymást, tehát szenvednek egymástól. Röviden szólva a szférába a földi lakók közül azok kerülnek ide, akik életük során fajtalankodtak, érzéki életet éltek, itt vannak a gyilkosok, az öngyilkosok, a rablók, a tolvajok, a hazugok, az önző emberek, a fösvények, a pénzsóvárok.

Katalin médium szerint gyakran megtörténik, hogy az ebben a szférában létező lények egyes csoportjai áttörik a szféra határait és lerohannak a földre. Ezek azután azok a kísértők, akik ordító oroszlánként járnak körül, keresik, hogy kit szálljanak meg. A földön sokszor ördögöknek is nevezik ezeket a lényeket.

Az együttélés szabályainak megszegői

Az angliai Cornwall lakóinak van egy hagyományos imájuk, amelynek egy része a következő: „Szabadíts meg bennünket uram a vámpíroktól, a szellemektől, a hosszú lábú állatoktól és az éjszakában koppanó ismeretlen dolgoktól”.

Az ember a történelem folyamán mindig bizonyos törvények és szokások szerint élte életét és az évszázadok során kialakult az együttélés természetes rendje. Azoknak viszont, akik nem tartották be az együttélés szabályait, viselniük kellett az emberi igazságszolgáltatás következményeit.

Néha azonban előfordult, hogy az igazság nem győzedelmeskedett. A bűnözök büntetlenek, a gyilkosságok felderítetlenek maradtak. De vajon azok a bűnösök, akiknek nem bukkant nyomára az igazságszolgáltatás, nyugodtan alszanak? Vagy előfordul, hogy bizonyos természetfölötti erők közbeavatkoznak, hogy helyreállítsák az egyensúlyt az élők és a holtak igaza között?

Vannak állítólag bosszúszomjas szellemek, akik iszonyatot keltve térnek vissza a földi világba és azon fáradoznak, hogy elpusztítsák azokat a gonosztevőket, akik őket ártatlanul sírba juttatták. Állítólag vannak olyan épületek is, amelyeket a korábban ott élő emberek szellemei gyakran meglátogatnak, testet öltve, vagy csak különféle dermesztő effektusokat keltve jelzik ottlétüket. Mindezek a lények az első szféra lakói. Kötődnek az élő világ dolgaihoz, képtelenek elszakadni az olyan dolgoktól, amelyeknek semmi értéke sincs abban a világban, ahová kerültek. A kötődés, a megszokás azonban még erősen él bennük. És talán azzal sincsenek tisztában, hogy hol is vannak, hová kerültek. Tudatukban egy szakadás állt be. A szellemkutatók szerint a kísérteteknek több fajtája létezik.

Az Úr imájában két sor a következőképpen hangzik: „Bocsásd meg vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” Makk István pedig így folytatja a továbbiakban: „Amily mértékben megbocsátunk, oly mértékben nyerünk bocsánatot. Uram add, hogy megbocsássunk.., szívből… elfedezve és elfeledve, s így tökéletesen feloldva minden ellenünk elkövetett vétket”.

A  Hospice-szolgálat tagjainak is egyik feladatuk, hogy a haldoklót úgy kísérjék a „másvilág” kapujába, hogy azok megbocsássanak ellenségeiknek és azoknak, akik ellene tettek egykor valamit. Hogy ez mit jelent valójában, csak akkor érthetjük meg, ha a megbocsátás gondolatát tovább elemezzük. Mert az, aki nem bocsát meg ellenségeinek, az bosszút forralva távozik az élők sorából. A köztes létben pedig a bosszúállás vágya az jelenti, hogy a szellem lelke megreked és olykor kísértet formájában vissza-vissza tér.

Nagyon komoly kísértet járás van a kivégzőhelyeken, kínzókamrákban, várkastélyokban, ahol erőszakos cselekmények történtek valamikor, a szenvedő lelkek nem tudnak szabadulni a helytől. Például a Towerben férfiak és gyermekek kísértetei is bolyonganak és gonosz szellemek látogatják.

Eddig azokkal a kísértetekkel foglalkoztunk, amelyek olykor megjelennek régi, romos házakban, várfalakon, esetleg embereket kísértenek. Vagy olyan szellemi lényekkel foglalkoztunk, amelyek a fizikai létben élő emberek tudatába férkőznek, és ott fejtenek ki különféle hatásokat. De mi van akkor, ha egyszerre több túlvilági lény fejti ki hatását egy bizonyos helyen? Mondjuk több száz, vagy több ezer, esetleg több százezer, vagy több millió? Mekkora energiát képviselnek ezek a lények, és mi lehet a következménye annak, ha ennyi lélek esetleg negatív energiával van feltöltve?

A Bermuda-háromszögben, amit sokan Ördög-háromszögnek is neveznek, amelyet északon nagyjából a Bermudák, délen és keleten Miami és Puerto Rico határol, már több évtized óta sok megmagyarázhatatlan esemény történik. Egyes para-kutatók szerint még a rabszolga-kereskedelem idejében ezen a tengerrészen körülbelül tízmillió rabszolga vesztette életét. Gyakran előfordult, hogy egyszerűen a vízbe lökték őket a hajókról, mert értéküket a biztosító megtérítette. A terhes asszonyokkal és a betegekkel a cápákat etették a hajósok. De voltak olyan néger foglyok, akik önszántukból vetették magukat a tengerbe, csakhogy ne kelljen rabszolgaként élniük.

A Bermuda-háromszög rejtélyét eddig még nem sikerült megfejteni. Itt ugyanis olyan események történtek, amelyre magyarázat még nincs.

Dr. Kenneth McCal brit sebész és pszichiáter kijelentése szerint az orvosi gyakorlatban a megváltozott tudatállapotot és ebben a tudatállapotban végzett tevékenységet „megszállottsági szindrómának” nevezik. A szindróma jelentkezhet egy vagy több emberen egyszerre, előfordulhat otthon vagy bármilyen más helyen. A szellemek ugyanis mindenáron meg akarnak nyilvánulni, ezért megszállják az embereket és erőszakkal irányítják gondolataikat. Ahogy a szellemek a szárazföldön megszállhatnak egy vagy több embert, akik nagy felfordulást válthatnak ki környezetükben, ugyanúgy a szellemek megszállhatnak egy hajót vagy repülőgépet is, és ez a Bermuda-háromszögben igen gyakran elő is fordul egészen nagy arányokban. Sok esetben a megszálló lelkek csak megkísérlik magukra terelni az általános érdeklődést, és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy műveletükkel esetleg emberek sokaságát is elpusztítják – mondja az angol sebész és pszichiáter, majd folytatja:

       A lelkek világában az idő és tér fogalma nem létezik. Vándorolnak, eltűnnek, megszállnak embereket, hogy felhívják magukra az élő világ figyelmét, pontosan úgy, ahogy az elveszett gyermek is viselkedik a felnőttekkel szemben. Ezek a boldogtalan lelkek a köztes létben vannak. Mivel nem haltak meg természetes módon, nem kerülhetnek magasabb szférákba, ezért viselkedésük zavartkeltő.

Természetesen nemcsak a Bermuda-háromszöggel kapcsolatban vannak rémtörténetek a tengerészek között. Az egyik leghíresebb elátkozott fantomhajó – többek között – a Bolygó Hollandi is. A tengerészhiedelem szerint annak a hajónak nyomába szerencsétlenség szegődik, amelynek legénysége megpillantja ezt a foszforeszkáló fényeket kibocsátó szellemhajót.

A kísértetek sokszor azért jelentkeznek, mert üzenetek hoznak, vagy közölni akarnak valami fontosat. Fontos dolog, hogy egyes állatok látják a szellemeket.

A megszállottság (Cikk)

Zilált haj, nyálkás bőr, őrült tekintet, vicsorgó száj... Ki ne látta volna az Ördögűző című film idevonatkozó jeleneteit? A valóság persze sokszor nem ennyire drámai, de hányszor halljuk ezt úton-útfélen: „olyan, mintha az ördög szállta volna meg!” Valós-e a probléma, vagy egyszerűen csak a túl élénk fantáziánk játszik velük? A középkorban még teljesen természetes bajnak tartották egyházi berkekben, lelkesen alkalmazva is az ördögűzés praktikáit, aminek persze legtöbbször a betegnek kikiáltott személy látta kárát. Ahogy az orvostudomány materialista

irányba tolódott el, úgy került szőnyeg alá ez a jelenség. A mentális gondozó intézetek (elmegyógyintézetek) tömve vannak olyan emberekkel, akik szellemi szempontból megszállottnak minősülnek, azonban a hagyományos orvoslás

nem tud mit kezdeni velük. A jól hangzó latin nevek (skizofrénia, paranoia stb.) mögött sok esetben szintén a megszállottság feszül mint fő ok, azonban a tünetek olyan sokrétűek lehetnek, hogy az orvosok nem gyanakodhatnak

egy mélyebb, szellemi történésre. Mi is a megszállottság? Egy földi testben élő ember energetikai testeinek különböző szintjeibe behatol egy idegen, nem fizikai entitás, szellemiség. Ilyenkor a megszállott személyt a megszállás fokától függően irányítása alá vonja, idegen gondolatokat, érzéseket közvetít felé, káros hatások elszenvedésére kényszeríti. Leegyszerűsítve, a megszálló entitásokat két nagy részre lehetne bontani. Az egyik csoportba azok a megszállók tartoznak, akik már elhunyt földi emberek, így fizikai testtel nem rendelkeznek, de nem képesek elhagyni a Föld szféráját, és a köztes létbe távozni. Ennek több oka is lehet. A gyászoló hozzátartozók túlzott, sokszor kényszeres ragaszkodása az elhunyt személyhez, annak tárgyaihoz nagyon megnehezíti az  elszakadást. A hosszú gyász, az emlékezés, a ragaszkodás olyan asztrális kötelékeket hoz létre, amiket hosszúhosszú

időbe telik lebontani. Szó sincs arról, hogy a gyász nem jó, de – mint mindennek – ennek is megvan az ideális időtartama, amit túllépni az elhunyt érdekében nem tanácsos. Persze sok embernél a bűntudat munkálkodik, ilyenkor próbálva bepótolni azt a szeretetadagot, amit az életben elmulasztott. A másik ok: amikor maga az elhunyt nem képes eltávozni a fizikai világtól. Ennek miértje mindig a leélt életben keresendő. Az anyagközpontú életszemlélet, a szellemi- lelki impulzusok teljes hiánya vezet ide. Ilyenkor a halál után erős, feldolgozatlan vágyak, érzések maradnak az asztráltestben. Ezek a fizikai test elvesztésével végtelenül felerősödnek, és kiélésre kényszerítik a lelket.

Ezért egyszerűen szólva keresnie kell egy testet, ahol kínzó vágyit kiélheti. Ilyen esetben gyakran megjelenhet a vámpírizmus jelensége. Mivel a fizikai síkon asztrális testben való létezés roppant energiákat kíván, a léleknek valahonnan ezt meg kell szerezni. Mi is lehet a forrás? Természetesen azok az energetikailag legyengült emberek, akikre könnyűszerrel rá lehet kapcsolódni... Ilyenkor még nincsen szó az irányítás átvételéről, hanem csak energetikai megcsapolás történik.  Hosszabb idő alatt azonban a tartós energiahiány megbetegíti a szerveket, és legyengíti az immunrendszert.  A másik nagy csoport az akadályoztatás szellemeinek szférájába tartozik. Ilyen esetben nem földi emberek  lelkei a megszálló lények, hanem a Föld szférájában tevékenykedő, különböző szintű és erejű ellenerők. Ennek általában  már komoly szellemi és karmatikus előzményei vannak. Tudnunk kell, hogy ezen lények mindig támadás alatt tartják egész rendszerünket,  azonban mégsem mindenkiből lesz megszállott. Függetlenül attól, hogy milyen szintű lények próbálkoznak velünk, mindig az étertest (élettest) állapota az, ami meghatározza, hogy képesek-e minket megszállni, vagy sem. Ha az étertest erős, és „tökéletes” állapotban van, akkor

nincs mitől tartanuk. Ekkor tudatosságunk függvényében akár észlelhetjük a betörési kísérletet, és tudatosan tehetünk ellene. Az ideális alany a megszállásra az, akinek életerői gyengék, tele van lelki problémákkal, és fizikai életmódjával is rombolja magát.

Az alkohol, cigaretta és a kábítószer hosszabb vagy rövidebb idő alatt annyira képesek legyengíteni az éteri testet, hogy átjáróház képződik az auránkban. A „hasonló a hasonló vonzza” törvény alapján a megszálló entitások tévedhetetlen pontossággal találják meg az áldozataikat. Sajnos bizonyos cselekedetek illetve azok hiányai olyan kiskapukat nyitnak az étertestben, amikről fogalmunk sincsen. Ezeken a kiskapukon természetesen már szabadon garázdálkodhatnak az ellenoldal tisztelt képviselői. Ilyen tettek a fogadalmak be nem tartása, meditációs szokásaink hirtelen felrúgása, őszintétlen cselekedetek stb. Amikor az élettesten keresztül bejutottak energetikai rendszerükbe, fajtájuktól függően három helyre hathatnak. Az úgynevezett démonok az asztráltestre, a kísértetek az étertestre, a fantomok pedig a fizikai testre fejtik ki hatásukat. Fontos tudatában lennünk, hogy bizonyos helyeken nagyobb veszélyeknek vagyunk kitéve. Temetők, kórházak elfekvői, elmegyógyintézetek, régi várak, csatamezők tele vannak elszakadni képtelen, energiára éhes lelkekkel. Ha ilyen helyen járunk, tudatos munkával sokat segíthetünk, bár saját védelmünk elsődleges fontosságú ilyenkor! Imával, fényadással, angyali segítség kérésével, morális légzéssel bátran operálhatunk ezen alkalmakkor. Különbséget kell tennünk az ellenerők szintjei között. Sokszor „csak” ellenerős hatás alatt álló elementális lények próbálnak irányításuk alá vonni minket. Ezek általában régi félelmek, elfeledett gondolatformák, romboló érzések formájában jönnek elő. Feladatunk ezeket átalakítani, hiszen ezek a mi általunk teremtett energetikai alakzatok. Azért kell hangsúlyoznunk az átalakítást, mert ezek az alakzatok rengeteg energiával rendelkeznek, csak úgymond az előjelük nem passzol. Roppant energiák kerülhetnek a birtokunkba, ha végre tudjuk hajtani a transzformációt. Másik esetben maguk az akadályoztatás szellemei próbálnak hatni ránk. Ez már egy jóval „keményebb” helyzet, hiszen ezek az entitások, az embert meghaladó intelligenciával, erővel és állhatatossággal(!) rendelkeznek. Ha sikerül a „hatalomátvétel”, akkor a szenvedő alanyon könnyen észrevehető tünetek jelentkeznek. Látszólag ok nélküli dühkitörések, agresszió, káromkodás, belső monológ, hangulatváltások, ok nélküli félelmek(!) az arc vonásainak átalakulása, depresszió, öngyilkos hangulat, a hit teljes hiánya. Szélsőséges esetben az illető nem is tud arról, hogy megváltozott a személyisége. Cél ilyenkor az ember kiiktatása a szellemi haladásból, és a negatív karma felhalmozása. Sajnos a megszállás ténye nem ad felmentést a következmények alól. Az ilyen állapotban elkövetett  történések hatása ugyanúgy terheli az Ént. Senki sem véletlenül kerül megszállás alá. Sokszor jelentős negatív cselekedetek következménye ez az állapot. Szerencsétlen esetben megtörténhet, hogy nem egy megszálló  szellem uralkodik az ember felett, hanem több, egymást állandóan kiszorító lény versenyzik egymással a testért. Ilyenkor az embert marionett - bábuként rángatva kényszerítik olyan cselekedetek elvégzésére, amit normális  esetben sosem tenne meg.

A fent említett filmben két atya űzi ki az ördögöt, azonban  a való életben nem tanácsos senkinek ezzel egyedül kísérletezni. Kellő szellemi – erkölcsi - lelki erő híján a megszálló lény arra csatlakozik rá, aki a megszabadítást elvégezte. Sok esetben hét-nyolc teljesen képzett, esetleg valamilyen szellemi érzékeléssel bíró ember összehangolt,  koncentrált munkája kell ahhoz, hogy „meggyógyuljon” a beteg. Aki ezzel akar foglalkozni, ahhoz úgyis eljutnak a kellő ismeretek, és megkapja a kellő kiképzést. Amit viszont mindenki megtehet, hogy szellemét és lelkét annyira áthatja az Isten fényével, hogy kitérjen előle a sötétség. Ez az egyetlen biztos módja, annak hogy elkerüljük a negatív entitásokat. A szellemtudományos történelem számtalan olyan estet ismer, ahol nagy jelentőségű személyiségek kerültek megszállás alá. Bár ezekben az esetekben a megszállás teljesen tudatosan történt, úgyhogy inkább inkorporációkról beszélhetünk. Hitler, De Sade márki, Klingsor, mind-mind életcéljuk teljes tudatában fogadták be az ellenhierarchiák szintjeinek különböző lényeit. Tevékenységüket ismerve, képet alkothatunk a megszállók erejéről, hatékonyságáról. A médiumitás jelenségének gyakorlása során is tudatosan „állíthatjuk elő” a megszállást. A médium átadja magát a rajta keresztül megnyilvánulni kívánó entitásnak.

Sajnos alacsonyabb szinten a médium képtelen eldönteni, hogy ki szóljon rajta keresztül, illetve, hogy meddig maradjon az illető. Mivel az asztrálvilágban lévő lelkek és  asztrállárvák(!) égnek a vágytól, hogy megnyilatkozzanak a fizikai világban, nehéz dolga lehet a gyakorlatlan médiumnak. Itt is elsődleges fontosságú az erős tudati védelem és a testi egészség, mivel a megnyilvánuló lények ki- és belépése nagyon megterheli a szervezetet. Tudnunk kell, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden embert megszállnak az ellenerők, illetve dolgoznak rajta keresztül. Ezek már nagyon kifinomult és intelligens manipulációk, amiket nagyon nehéz leleplezni. Mivel kevés ember rendelkezik kikezdhetetlen, tökéletes éteri és asztrális testtel, sok esetben cselekedeteink, gondolataink és érzéseink mögött a Gonosz próbál hatni a világra. Hiúság és dölyf lenne azt képzelnünk, hogy minden cselekedetünk az Énünkből fakad. Ha nagyon figyelünk, észrevehetjük őket negatív gondolatainkban, egoizmusunkban, féltékenységünkben, haragunkban, a másik ember folytonos méregetésében, kritizálásában. Ez persze nem a klasszikus megszállottság esete, de a szellemi úton haladó tanítvány esetében mindenképpen korrigálandó tökéletlenség. Sokszor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a motivációm jó. Hiszen „ha jót akarok, biztos nem tévedhetek”. Ez dicséretes, de ettől még ez lehet az ellenerők munkájának eredménye, a nagy illúzió. A nem kellő időben és helyen adott segítség, egy korán elmondott ima vagy áldó szó, a nem alkalomhoz illő, túlzásba vitt áhítat, az „elszállás” mind-mind az  ellenerők munkájának üvöltő bizonyítéka. Nagy tudati erő és állandó éberség szükségeltetik ezek leleplezésére, persze ebből adódóan az utca embere ezekkel a problémákkal nem találkozik. Ez a tanítvány feladata.